Íme, itt vagyunk. Ismételten egy Asylum szombat, és ismételten egy agyérgörcsben gazdag másfél óra. Úgy gondoltam, ha már belevágok ebbe, minden egyes sárkányokat nyomokban is tartalmazó filmjüket előre veszem a sorban. Ezekből szám szerint négy van, ez pedig még csak a második közülük, ezért igen hosszú szenvedésnek nézek elébe. De nem gondolkozom a jövőn, hisz minden maradék lelki energiámat felemésztette, ez a filmnek becézett celluloid szörnyeteg.

Kezdjük is a remek, három és fél gramm fű után kivitelezett, fordulatos eseményeket boncolgatni. Mindjárt a legelején találkozhatunk eme rettenet főszereplőjével, aki egy lovon menekül a bődületes CGI sárkány elől, de meghal. Azonban mivel szegény szerencsétlen nevenincs lovas a vének poraira szállt (inkább égett) rá, ezért innentől a jóval érdektelenebb Merlin kalandjait követhetjük nyomon, egész a születésétől fogva. Ha nem haragszotok itt egy gyors szünetet tartok, és tisztázzunk valamit. Ez a retinakárosító galandféreg még húsz másodperce sincs bekapcsolva, de már ekkora intervallum alatt is elpárologtatta a hűtőfolyadékot az agyamból. Borzalmas, hogy még az első pár percben sem engedi ez a rettenet azt a látszatot kelteni, miszerint gondolkodó lények is voltak a forgatáson.

Innentől azonban beindul az agymenés. Merlinről rögtön a születése után kiderül, hogy egy gonosz isten fia. Ezért elrabolja egy druida a szülőházától, mielőtt a király rituálisan a kecskék közé dobná szocializálódni. Az ifjú máguslegenda életébe akkor csöppenünk vissza, (igen itt már sírni is szabad) mikor együtt tanul egy rendkívül bozontos szemöldökű együgyűvel, mert így tudása még káprázatosabbnak tűnik. Ám egy napon fordul a kocka. Kiderül ugyanis, hogy az együgyű végig a Mágus (mert ez a neve a druidának) varázskönyvét akarta megszerezni, hisz az a könyv különleges erővel bír. Üres lapjain megcsillanva a fotoszintetizáló növények tartalék energiája, spontán Batman hívójelet generál. A bátor Szemöldök tudta, hogy a korabeli Britanniának szüksége van egy hősre, ám mielőtt véglegesen aktiválni tudta volna a jelet, a mágus visszaszerezte tőle és elzavarta remetének. Merlin komoly traumát volt kénytelen elszenvedni ez alatt: Nem létező intelligenciája okán, a hívójel energia vákuumizáló hatása rá is kiterjedt, és ennek következtében csúnya vörös szűrős, Hun lovast vetített ki elé. Ettől a sarkalatos ponttól kezdődik el igazán a történet. Innentől válik világossá, hogy a Batman jelért vívott harcban, milyen etnikumok és törzsek vitája csavarodik össze. És vajon hogyan fog Szemöldök embereket, sárkány metamorfózisra kényszerítve, bosszút állni, és harcolni a hívójel jogköreiért.

Talán ez már bőven sok is abból a temérdek apatikus, intelligenciadegradálásból, amit ez a film nyújtani tud. És tudjátok mi a szomorú? Ez még csak a film első harmada. Kegyetlen és utánozhatatlan az Asylum stúdió nem létező minősége. Viszont bőven sok volt már ez a fröcsögés is, folytassuk utunkat a szereplők irányába.

Első körben itt van Szemöldök és Merlin két, igen átgondolt, ellentétes karaktere. Rendkívül lírai módon személyesíti meg ez a két tökkelütött gyökér a karakterüket. De megpróbálom körülírni nektek mit is láthatunk:

Míg a jó oldalon kedves mágustanoncunk minden egyes másodpercben küzd, a Mágussal eltöltött gyermekkori szexuális bántalmazás emlékeivel, addig Szemöldök minden egyes percét új élménynek tekinti, és mosolyog a kamerába. Zseniális egyveleget alkot a kettőjük játéka, ám ez valaki nélkül nem jöhetett volna létre. Na de, hogy ki ez a jótevő, kit idefújt a szél és segített megérteni a fiúknak, lételemük szunnyadó elegyét? Hát nem más, mint Jürgen Prochnow. Nem tudom miért, és mennyi kannás borért társult be ebbe a rettenetbe, de bizonyára azóta is jogdíjakat kap, az alapanyagul szolgáló tablettákból. Nem különösebben gáz, mint pocsék, így a film színvonalába teljesen organikusan épül bele. Rajtuk kívül pedig van, egy-két antropomorf lény a műremekben, de ők nem zavarnak különösebben sok vizet. Megjelenésük egyenként ripacs, vagy nevetséges.

Nem hittem volna, hogy ilyen hosszú lesz eljutni a CGI effektek, és Mari néni bérelt építkezési területének az elemzéséig, de hát egyszer minden eljön ugye. A látványeffektekre jó ízléssel rábólintó emberek agyát, minimálisan külső befolyás hatására támadták meg egy kaktusszal, közvetlen sérülést okozva a hányinger érzékeléséért felelős állományukban. Ilyen ókorban használatos kínzóeszközhöz, csak bejelentett engedély után juthat hozzá minden őr, még Guantánamóban is. Egyes jeleneteket egy lepusztult kőhalmaz közelében forgattak, hogy várszerű látványvilágot generálhassanak a puszta tekintetükkel. És igen bármit is gondoltok, kellet ez a filmbe. Hisz csak így, ezzel a perspektívával lehetett létrehozni egy olyan epikus jelenetet, ahol a domb tetejére animált vattacsomók mögül alászálló CGI sárkányok, tüzet okádva támadják egymást, miközben húsz darab statiszta a helyi kocsmából, egy lepárlókészülékért cserébe, halálos és kor definitív harcot vív.

Kezdek kifogyni az átkötésekből, ahogy a mentális egészségem kontinuitásáért felelős anyagok távoznak a szervezetemből. Épp ezért, jöjjön eme mesés látkép után a félelmetesen jól sikeredett hangzásvilág. Azt hiszem, valahogy így hangzik, ha egy atya szorulása közben, a mellékhelyiséget kánonban szenteli fel kedves növendékével, ki vállalva a veszélyt az ajtó túloldaláról támogatja mesterét.

Viszont mai feljegyzésem végéhez közeledve össze kéne szednem megmaradt gondolataimat és végleges konklúziót vonva, távoznom kéne az álmok országába, hol a fű zöld, és...

Ez viszont nem fog e napon megtörténni, helyette inkább a film legikonikusabb, többször ismételt mondatát fogom idézni, és reagálni rá: "Ez a hüvely bármi egyszerű, maga is hatalommal bír. Míg ez a hüvely nálad van, szenvedd el akár a legsúlyosabb sebet, nem marad nyoma". Hát igen, és a kard hüvelye is szép.