Tudtam, hogy eljön ez az idő is. Halogattam, tartogattam és kivártam, hátha köddé tűnik, de sajnos mégis rákényszerültem. Hölgyek és urak, illetve egyéb létformák, kik elvetemült, groteszk, perverz pillanataikban ezt olvassák, eljött az Asylum filmek ideje.

Ha rossz filmeket nézel vagy róluk írsz, egy idő után ebbe a megkerülhetetlen, mára már fogalommá kristályosodott stúdióba biztos, hogy bele fogsz ütközni. Aki a The Asylum stúdióról még nem tud semmit, az házszámot tévesztett, vagy netalán olyan szerencsés, hogy nem épült még be a tudatába ez a filmművészeti idegparazita. Tehát aki így áll, az meneküljön, amíg tud!!!

Azonban ha mégis itt maradtál, (és mivel ezt olvasod, ez holtbiztos) akkor igyál pálinkát a nyugtatódra, mert kezdődik a meseóra.

A The Asylum stúdió maga a ZS-kategória esszenciája. Az esetek túlnyomó többségeként nagy hollywood-i Blockbuster-ek farvizén úszik a maga rendkívül gyatra másolataival. Ezeket igen hasonló borítójuk miatt a tudatlanabb vásárló egyből a kosarába rakja. A bevételi forrásuk másik hányadát pedig a minősíthetetlenség határát bőven átlépő, tüdő és agylebeny károsító szörnyfilmjeik alkotják. Amennyiben ez nem lenne elég, igen nagy rajongói körük is akad, akik képesek megvenni a filmjeiket, ezzel támogatva őket. Ezt a pénzt pedig újabb filmekre, illetve kiégett színészek beszerzésére költik.

Ezzel pedig elérkeztük a mai idegsorvadáshoz, ami megnyitja az Asylum szombatok sorát. Ha jól gondolom, ez épp az Eragon-t fogja majmolni, nézzük is hát, mivel van dolgunk.

A történet röviden valahogy így hangozhat: Dart ZSidius nagyúr egy nap úgy dönt, hogy Nyan cat-et megeteti valamivel, majd az emésztési folyamat lezajlása utáni végtermékből gyurmáz egy sárkányt, ami a természetes illóolajok, illetve gázok által hajtva gyorsan lezajló exoterm folyamat keretében felgyullad, és folytatja az emésztés előtti teendőit, némi világpusztítással egybekötve. Ebbe az eseménybe kerül bele fiatal főhősünk, kinek szilárd elvei alapján kidolgozott napi rutinja két, igen monumentális cselekménybe teljesedik ki, mely során mind lexikális tudását, mind intelligenciáját igénybe veszi, azaz Csillámganját szív, miközben nőket kukkol. Természetesen ő lesz a kiválasztott, kinek sorsa a világ egyensúlyának helyreállítása, az uralkodó és az exhumált Nyan cat legyőzése lesz.

Elég volt? Óhh dehogy. Most kezd csak belemelegedni a film, innentől láthatjuk, ahogy a kis útszéli, harmadosztályú, fotoszintetizáláshoz nem megfelelő intelligenciával megáldott kiválasztott találkozik a különösen idegbajos, notórius alkoholista mesterével. Akinek valószínűsíthetően az oviban is aggregátorral működtetett, félautomata pálinkapároló készülék volt a jele. Mindezt megfejeljük még ikonikus szörnyekkel, mint például a lápi-nyehőke, aminek a kinézete enyhén bélféregszerűvé konvertálódott, és háromszor is lenyeli, majd kiköpi egymás után a kedvenc hippinket. Máris igen megragadó és meseszerű az élmény megalapozása, így a többit nem rontom el nektek.

Na de mindennek ellenére vegyük csak tovább, hátha még akad valami szufla benne. Elsősorban a remek színészi alakításokat itt leírhatatlan állapotnak tudnám nevezni. A film két "húzóneve" Brian Thompson és Marc Singer volna. Előbbi legismertebb szerepe között tudhatja azt, amikor Terminator Schwarzenegger leütötte őt a ruháiért, vagy mikor Kobra Stallone megölte, lévén gyilkos bűnözőt személyesített meg a vásznon. Utóbbi pedig a Vadak urában volt benne, de őszintén azt a műremeket még nem láttam, így nem nyilatkoznék felőle. Itt viszont ki tudom fejteni a véleményem róla, hisz messze ő a legdegeneráltabb papucsállatka széles e alkotásban. Szerintem a fickó véralkoholjának a szintentartására ment el a film költségvetésének a fele. És oké, megint kiégtem.

Nincs még egy olyan stúdió, akinél ekkora támogatással, sőt bíztatással kiengednek a falak közül egy ilyen nyomorult, ideg tumor keltő, májelégtelenséget nem ismerő és nyomokban agykéregrepesztő CGI-al felruházott, anti audiovizuális szörnyeteget. A puszta léte megkérdőjelez mindenfajta szakmai hozzáértést bárki részéről is, akinek köze volt hozzá. A benne szereplő éh-ópiumbérért dolgozó színészettől pedig végleg dezertáló inkompetens létformákat már csak a forgatókönyv tartja egy darabban. Felháborító lenne, ha az agyam hirtelen kisülése, és a szürkeállományom exponenciális pusztulása után még pár nap múlva is tudnám, miről szólt a film.

Így a vége felé pedig történjen meg az első csoda, a hangeffektekkel kapcsolatban. Először is, egy két CGI effekthez készült hangon kívül ritkán lehetne belekötni (persze csak kategóriáján belül). Azt kell mondjam, az első olyan dolog, amit azt hiszem, nem kávéfüggő idénymunkás mongúzokkal csináltattak.

Visszatérve viszont megvallom, kicsit erős kirohanásom túlzó volt. Igaz, ez egy rettenetes mű. Az igénytelenség olyan szinteket ölt, amit csak a próbaközönség vetítés közben megesett gyors elhalálozásának rátája üthet meg. De mégis van egy előnye ennek a filmnek, amiért nem vívott ki magának heveny utálatot részemről. Egyszerűen jellegtelen. Bármit is láttam benne, nem volt semmilyen pozitív vagy negatív módon érdekes, inkább csak semleges. A vizuális megjelenítések és a képi világ épp annyira ocsmány, mint amennyire az elvárható. A forgatókönyv törekszik az intelligenciától messzemenően elszakadni, de nem különösebben jut bármire is vele. Mondjuk mikor vörös hologramon keresztül ZSidius nagyúr kommunikál az árulóval, az sokáig meg fog maradni az agyam fejletlenebb részeiben. De mindezekkel együtt egyszerűen nincs semmi kirívó benne. Ettől függetlenül borzalmas, és csak a végső stádiumban lévő halálos betegek utolsó kívánsága esetén levetítendő képi és hanganyag. Nem úgy, mint a társai a stúdiónál. Mindenkinek kellemes szombatot, és gyors mentális rehabilitációt.